2011. szeptember 19., hétfő

2011 mobil csodája - 1 képben

 
A fenti összeállítás demonstrálja 2011 végének mobil csúcstechnológiáját
A példaképp felhozott Samsung Galaxy Note egy csúcskategóriás óriásmobil, avagy mini-tablet - ahogy tetszik. Egy hordozható digitális mindenes... Az ábrát valójában iránymutatónak készítettem, aminek segítségével az éppen mobiltelefon vásárlás előtt állók végignézhetik, vajon milyen funkciókra is van igazán szükségük? Ennek függvényében érdemes okosan kiválasztani a konkrét típust, a vágyak, de lehetőleg a valós igények, kényelmi szempontok alapján. A tudatos vásárlás szellemében... Sok sikert! :)




2011. szeptember 16., péntek

Érdemes táblagépet vennem? Vásárlás előtt…

Úton-útfélen találkozunk a technológiai hírekben a táblagép fogalmával. Mi is ez a felhajtás tulajdonképpen? Mire jó egy tábla pc? Kell-e egyáltalán táblagép, vagy csak belénk beszélik? Vegyük alapul a tényeket és a funkcionalitást.

Kezdjük az elején! A legtöbb embert nem hozza lázba a manapság sokat emlegetett technikai specifikációk garmadája. Ez érthető, hiszen ahhoz, hogy az ember jól kiismerje magát a rengeteg kifejezésen (HSDPA, WLAN, DLNA, Quadrant-teszt stb.), eléggé naprakésznek kell lennie a tech hírek területén. Nos, erre kevesek éreznek olthatatlan vágyat.

Ezért ezzel a blogbejegyzéssel elsősorban azoknak igyekszem segíteni, akik nem a végletekig "áptudétek" ezen a területen. Magam sem vagyok mindennek a tudója, de remélhetőleg sikerül pár hasznos gondolatot tudatosítanom, mire is érdemes odafigyelni vásárlás előtt.

Szóval, mi is kerül elénk, amikor egy táblagépről szeretnénk informálódni? 

(Kattints a képre, vagy ide)

Hát ez borzasztó! Avatatlan szemnek feltehetőleg kínai a sok infó. Hogy ez mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, minthogy napjaink legkelendőbb táblagépe, az iPad 2 nevezetű csilivili tábla-csodaeszköz toronymagasan vezeti az eladásokat. Mi lehet a titka?

Az Applenek, az iPad gyártójának mottója az, hogy a funkciót kell az emberek elé tenni, egyszerűen, logikusan, sallangmentesen. Ez a hozzáállás nagyon felhasználóbarát(nak tűnik), ebből kellene tehát kiindulni. Kényelmes és élménydús a használata, aki próbálta, tudja.

Megjegyzendő, hogy versengő, profitorientált cégekről van szó, így ez olykor a felhasználók kiidegelésére is alkalmas megoldásokat szül: iTunes kötelezővé tétele, egyedi csatlakozók, korlátozások, flash tartalmakhoz való ambivalens hozzáállás, magyarázkodás stb. Ezektől most tekintsünk el, amennyiben nem mennek a felhasználhatóság rovására.

Táblagépeket (korábbi nevükön mobil táblákat) már régebb óta forgalmaznak, azonban a miniatürizálás, az érintőkijelzők minősége és felbontása, valamint a processzorok fejlesztésének eredményeképpen napjainkra jutottunk el odáig, hogy valódi áttörés következhetett be. Az üzemidő 5-8, de akár 10 órára növekedhetett. Ez már megbolygatta az állóvizet, ami eddig még kielégítetlen, ámde tömeges keresletre, valós vásárlói igényre talált!
 
Egy kis előzmény: az asztali pc-k mobilizálható változatának tekinthető laptopok helyébe lépett, ám azok teljesítményénél szerényebb, de kisebb súlyú netbookok kora hamar leáldozott. Ennek fő oka az emberi mohóságból és felületességből adódik: sokan nem arra a célra vásárolták a készüléket, amire azt a tervezői kifejezetten szánták. Ahogy blogom mottója is mondja, a pénztárca sok esetben előbb nyílt ki a netbookot vásárlók esetében, mint a gondolkodást elnyomó érzelmi szívcskara bőségtölcsére. Kell, vedd meg, ne gondolkozz… Nem, nem feltétlen arról van szó, hogy simán lehülyézhetjük a nem tudatos vásárlókat, ennél kicist komplikáltabb a dolog.

Közelítsük meg az IGÉNYEINK felől, azaz, hogy milyen funkciókat milyen rendszerességgel használunk! Ha így, tudatosabban tekintünk az elektronikai eszközeinkre, akkor máris bölcsebben szórhatjuk a nehezen megkeresett mátyásokat a pultra…

Ki várná el egy vasalótól, hogy 5.1-es hangot is torzításmentesen adjon ki magából, miközben felforralja a reggeli kávéhoz való vizet?

Pedig pont ez történik akkor, amikor az egyszeri vásárló arra vetemedik, hogy egy gyenge képességű, laptop-szerű netbookon akar hardverigényes programokat futtatni (full HD videókat, korszerű FPS játékokat stb.). Emberi hiba, meg persze a technika fejletlensége is persze! Idővel ez utóbbi kiküszöbölhető, az előbbit már most sem muszáj elkövetnünk!

Itt lép a képbe a saját felhasználói szokásaink mélyelemzése! A legtöbbet ugyanis „fogyasztjuk” a számítógépen elérhető tartalmakat. Ez azt jelenti, hogy a mindennapi rohanásban leginkább netezünk, Facebookon lógunk, hírket fogyasztunk, zenét hallgatunk, emailt olvasunk, képeket nézegetünk. Erre feltétlenül való a táblagép, mert egy élmény tud lenni, tapasztalatból mondhatom. Kényelmesen, akár állandóan online maradhatunk, és akár a táskánkban is elfér, még egy 10” környéki tábla pc is.

Erre veszi valaki a táblagépét? Akkor elégedett lehet (persze nem a low-end készülékekről van szó, hanem a minőségibb termékekről). Amennyiben valaki a munkához használt laptopját, asztali pc-jét akarja kiváltani vele, állandó jelleggel szöveget (ne adj’ isten Alkotmányt…) akar szerkeszteni vele, keservesen megbánja a döntését. Tessék, aki nem hiszi, írja le a minden magyar ékezetes magánhangzót tartalmazó „árvíztűrő tükörfúrógép” kifejezést mondjuk úgy háromszor. Ha ezután marad még ép idegrendszere, folytathatja az olvasást... :)

Megfelelő embert a megfelelő helyre - megfelelő eszközt a megfelelő feladatra!

Sok esetben a különböző feladattípusok kombinációja egy eszközben szinte feloldhatatlan ellentmondásokat szül. Például netezéshez jó a minél nagyobb képernyő. Az eszköz szállításához viszont ez már nem olyan vidám, pláne ha egy kézben is akarjuk tartani használat közben (naná!). Ilyenkor a 600 gramm sem lesz egy kéjhömpöly pár tíz perc után, az biztos. Oké, akkor lehet 7” képátlójú kütyüben gondolkodni (400 gramm körüliek), ami már jobban szállítható, könnyebb, bár cserébe általában kisebb üzemidőt, több zoomolást kell elviselnünk. De még mindig nem lehet állandóan kéznél, mert nem mindenki öltönyben rohangál egész nap, hogy beleférjen azokba az óriási zsebekbe.

Figyelem! Arra szeretnék rávilágítani, hogy mindenkinek előbb azt kell(ene) leírnia egy saját listába, hogy mi mindenre szeretné használni a készülékét, és csak utána berohanni nyálcsorgatva az első kereskedésbe vásárlási szándékkal! Különben lesz egy újabb, írtó drága porfogó a lakásban, ami két naponta 30 percig fog használni. Még aki ezt a „pazarlást” meg is engedheti magának, és a környezettudatosságot is lazán a sarokba hajítja, annak sem fog sok örömet okozni az elhamarkodott döntése. Szóval csak ésszel, a piacon ma már mindenféle, főként Androidos oprációs rendszerrel szerelt táblagép kapható, és persze az Apple iPad 2 is. Utóbbi specifikációit, ha csak a számokat nézzük, már jócskán meghaladták a konkurens gyártók, de élményben még mindig etalonnak minősül. És a fejlődés exponenciálisnak tűnik, megjósolni sem lehet, mi vár ránk a közeljövőben… Még inkább célszerű észnél lennünk a választásnál!

A fent leírtak tükrében tehát mire is jó egy tablet?
Az egyéni igényeinktől függ, de általánosságban képesek az alábbiakra:
netezés, on-line közösségi szolgáltatások elérése, csevegés, emailek kezelése (csatolmányokkal együtt), videók megtekintése (youtube is), zenehallgatás, netrádió, fényképek készítése és megtekintése, megosztása, e-könyv olvasása, lexikonok, magazinok kényelmes böngészése, játékok, letölthető táblagépre optimalizált alkalmazások (Android Market, App Store), térképek (Google Maps), jegyzetelés (kézírás, vázlatok), receptek, kiegészítő vezeték nélküli billentyűzettel pedig akár tárgyaláson való jegyzetelésre is, hosszú üzemidővel.
Ennyi előismeret birtokában, saját igényeinket is sorba véve már könnyebben választhatunk az egyre bővülő kínálatból. Akinek konkrét vásárlási tanácsra lenne szüksége, szívesen segítek dönteni, ha megtisztel kérdésével. De nem 7-8 típus közül. Aki valóban letisztázta magában az igényeit, ki tud választani 2-3 potenciális jelöltet. Ott már valóban jól jöhet egy hozzáértőbb megerősítése, véleménye.
Ne feledjük, ezek a gépek nem „villogásra” valók, sokan a felmérések szerint magukkal sem viszik 10”-os táblagépeiket napközben, az esetek 95%-ában tehát csak a saját kényelmünket és megelégedettségünket hivatottak szolgálni, esténként. Ezért a divatot ez esetben nyugodtan hátrébb helyezhetjük, elkerülendő a felesleges pénzkidobást. Koncentráljunk az igényeinkre.
Érdeklődve várom a hozzászólásaitokat alul, a megjegyzés gombra kattintva, avagy emailben.




A méret a lényeg? – A telefonok evolúciója


Hatásvadász címnek tűnhet, de miről is lesz szó? :) Egy hétköznapi személyes tárgyunkról, a mobilról. Annak is leginkább az ideális méretéről. Mekkora telefont vegyek?!

Talán sokan gondolkodtatok már rajta, hogy amíg megjelenésüket követően a mobiltelefonok egyre kisebbekké váltak, napjainkban a gyártók már-már egymást túllicitálva próbálnak ránk sózni egyre nagyobb és nagyobb mobil készülékeket. Vajon mi ennek az oka? Nos, ennek próbáltam alaposabban utána járni.

Magyarországon a köztudatba „mobilként” az 1990-es évek vállalkozói által megismert „ős-bunkofonoktól” származtatható praktikusan ez a kérdéskör.
(A mobiltelefonokról bővebb háttérinfót bárki találhat a Wikipédián, a blog képeit pedig a netről vadásztam.)

Térjünk rá a koffernyi szuperkütyüre, ami a maga korában igencsak masszív státuszszimbólumként tündökölt. Drága cucc, kevesek kiváltsága, épp ezért irigykedés és persze közutálat tárgya volt – a használójával egyetemben. „Dögöljön meg a szomszéd tehene is” alapon, naná!


Természetes, hogy még a „mobilozás kultúrája” nem alakulhatott ki, sokan örültek, hogy vezetékes telefonjuk van végre, és persze ami másnak van és nekem nincs, az ab ovo ciki. A következő körben pedig az a ciki, akinek még nincs… A magyarnak sem kell a szomszédba járnia képmutatásért, ismerős ugye? :)

Miért is írom ezt? Az ezredforduló körül igen hamar elkezték bitóra húzni azt a bizonyos hóhért! A technológiai akadályok miatt korábban nagy méretű és sok áramot zabáló készülékek helyett megjelentek a korszerűbb, kisebb verziók is. Na, itt kezdődött az igazi össznépi ereszd el a hajamat! :)

Mindenki elérhető áron, már éppen cipelhető mobilt akart! Aki pedig mégsem, az bizonygathatta magának és ismerőseinek a valaha volt legnagyobb semmit. Nevezetesen azt, hogy ő neki aztán semmi szüksége nincs arra, hogy megállás nélkül utolérjék, belebeszéljenek az utcán a magánéletébe. Azután sorra beadták a derekukat, hiszen fogyasztói társadalom, vagy mifene... Ennyi pszicho-szociális megközelítés után lépjünk át a digitális technika világába.

Bizonyára sokaknak volt az első mobilja valamilyen masszívabb Ericsson, vagy ős-Nokia – álljon itt egy kép, ami sok mindent elmond, egy rövid evolúciós létra a korai mobilokról.


A súly- és méretcsökkentés legfőbb indítéka, hogy mindenki mindig magával szeretné cipelni, hiszen ez benne a lényeg: bármikor kapcsolatba léphessünk egymással. A miniatürizálás fejlődése az elektronikában, az akkumulátorok hatékonyságának növelése mindezt lehetővé is tette. 2002-ben, alig huszonévesen végül magam is beszereztem egy Nokia 3210-es néptelefont (balról a harmadik). Három évig le sem tettem, prímán működött arra, amire kellett. Viszonylag jó készenléti és beszélgetési idővel rendelkezett a hanghívásokhoz, sms-t is tudott már, sőt a kilógó antenna csücske sem csúfította, mivel addigra már végre azt is sikerült bepakolniuk az ügyes mérnököknek a burkolat alá.

Nézzünk kicsit körül a környezetünkben; a közelmúltig ennél többre az átlagember nem is vágyott. Sőt, sokan még a mai napig sem – néhány plusz funkciótól eltekintve persze. És ezekért az apróságokért (bluetooth, 3G net, qwerty billentyűzet, wifi stb.) váltottunk 1-2 évente telefont.

Csak a techbuzik, szofisztikáltabb kifejezéssel a geek fiatalok (?) vágytak, vágynak a mai napig mindig azonnal többre, praktikusabbra, menőbbre – megfelelő aláhúzandó. Meg a divat is nagy úr e téren, manapság már nem bélyeget gyűjtenek a kisiskolások sem, hanem mobilokkal küzdenek a figyelemért. Egyre nehezebb, mára már-már tömegtermék...

Idővel a méretcsökkenés egy logikus határig haladt tehát előre: a legkisebb Nokia (6800, lásd balra), ami valaha a kezemben volt, jó, ha körömmel nyomkodható billentyűkkel rendelkezett, bélyegnyi, monokrom kijelzővel párosítva. Ha akartam sem tudtam kényelmesen tartani, vissza is adtam a tulajdonosának, szenvedjen vele ő, nekem megteszi a 150 grammos, marok méretű 3210-esem. Kicsit húzta a zsebem, de tetszett:)


Ebben az időszakban, ha van olyan, aki még emlékszik rá, a menőbb dolgok a következők voltak: szereltessünk utólag rezgőmotort a telefonba, cserélgessük a trendi elő- és hátlapokat, vagy operáljunk be a hátlapba 2 SIM kártyát, vegyünk csúszkás mobilt, vagy még inkább szétnyithatót! Ma, 2011 őszén már csak mosolyoghatunk egykori önmagunkon, de hát tény, egy-két generáció átélte ezt a fázist :)

Időközben a gyártók gőzerővel keresték az új lehetőségeket, hogy még több zsét akasszanak le rólunk, így szolgáltatásokat fejlesztettek, a mobilba kamerákat, mp3 lejátszókat, diktafonokat tettek, egyesekbe bluetooth chipeket integráltak, majd GPS-t, wifit és minden hasonló csúcstechnikát. Majd egyik álmos reggel, valamelyik mobilcég marketingesének kipattant a fejéből az isteni szikra: okostelefonoknak fogjuk nevezni ezeket a kütyüket! Ekkor nyilván még a szomszédos gyártó részleg főnökei sem tudták, hogy mitől is lesz okos egy telefon, de hát a marketingesnek az a szakmája (ha már a Mekiben épp nincs munkaerőfelvétel), hogy előhozakodjon bármilyen forradalmi ökörséggel, amiért megdícsérik és egyben kiélheti magát – mindent a célprémiumért! Bocs a marketingesektől, valahol én is az vagyok :)

Okostelefon, mert mellette okosnak érezhetjük magunkat! Okos, mert (szinte) mindent tud! Aha. Azután ezt is megemésztettük: jól van, vesszük, "must have", "instant get" (aki nem érti, nos, az szerencsés:), miegymás, csak adjátok már olcsón. És adták. Elfogadott definíció híján okostelefonnak nevezhetünk minden olyan mobil eszközt, aminek saját, utólag is alaposan megbütykölhető operációs rendszere van, telepíthető programokkal. Gyakorlatilag a telefonáláson kívül is annyi mindenre használhatók, hogy már-már a funkciók sorának végét sem látjuk. Való igaz, ezeknél a modern készülékeknél a multifunkcionalitással járó kényelem mindent visz! Mi meg a boltokból visszük, olykor egymást taposva, a kereskedés előtt sátrazva, amolyan vallási fanatikusként átszellemülve.
Úgy kell nekünk, civilizáció! Afrikában meg éheznek.
(És itt legyintünk, sebaj, majd küldünk nekik egy sms-t és eggyel kevesebbet Győzikének.:)


Akkor végülis miért is növekszik újra a mobilok mérete? Egyetlen válasz a kézenfekvő: az elmúlt évtized közepén-végén, robbanásszerűen terjedt el a mobilinternet, így már mobilról is a világszélességű rács szörföseivé léphettünk elő. Azaz csak elvileg. Gombok, oké, kellenek. Képernyő pici, mondták is sokan: „csak nem fogok már p****nyi kijelzőn netezni, hát nooormális vagyok?” Tény, egy 2”-os (1 coll = 2,54 cm) képátlójú kijelzőn sms-t írni még prímán lehet, de egy index.hu főoldalt behívni csak erőteljes kompromisszumokkal, vagy sehogy.

A gyártók ráfeküdtek az érintőkijelzők fejlesztésére – sok esetben eldobva a billentyűzet adta kényelmet és precíz visszajelzést is. Éllovasként az Apple iPhone készülékét 2007-ben mutatták be, a Time magazin az év találmányának is nevezte (lásd lent, balra). Lehet ezzel nem is mondtak nagyot, hiszen ez a termék indította el a gigászi gyártók hacát, egymásra licitálva a telefonok specifikációival. A mai napig pereskedik mind a szabadalmakért...

És itt álljunk is meg egy kicsit: mobiltelefon? Manapság már rég nem a hanghívás az egyetlen képessége a készülékeknek. A név viszont rajta maradt a köznyelvben, megspékelve az okos jelzővel persze. Ez, mármint a hangátvitel alapú kommunikáció az elemzők szerint is pár év múlva már csak a használat töredékét fogja kitenni az adatforgalommal szemben. Újabb löket a net előretörésével dúló kijelző háborúban. Az iPhone 3,5” kijelzőméretét messze meghaladó 4" - 4,3" - 4,5", sőt már 5”+ méretű képátlójú (tegyük itt akkor rendbe: sokszor hibásan a képátmérő kifejezést használják, ami egy négyszög esetén erősen évismétlés-gyanús, már alsó tagozatban is) telefonokat is lazán az arcunkba tolják. Ismét csak a praktikum szabhat ennek határt, illetve a preferenciáink, avagy megszokásaink. A piac dönt, brutálisan gyorsan.

Netes fórumokon vérre menő viták folynak az ideális kijelzőméretről (is). Az értelmesebb vitafolyamok végén leszűrik, hogy mindenkinek más a maximum kijelzőméret, amit kényelmesnek tart (és lássuk be, ez a leginkább döntő faktor), de vannak, akik minden áron padlóba akarják döngölni a más méret mellett kardoskodókat. (Általános jelenség, ki lepődik már meg ezen? :)

Egy biztos, a mobilnet elterjedésével és az egyéb technológiák térhódításával együtt megjelentek a táblagépek (külön bejegyzésbe való, óriási téma), amelyek legegyértelműbb előnye a nagyobb kijelzőméret nyújtotta kényelem. És akkor máris megindult a kétirányú közelítés – vélhetően szükségszerű – stratégiája: „Táblagépet egyre kisebbre, mobilt egyre nagyobbra faragni!” Igenis, Uram!

A mobil mint nevéből következik, praktikusan egy olyan egész napos hordozásra és folyamatos bekapcsolt (on-line) állapotra képes eszköz, ami még éppen elfér a kezünkben, zsebünkben, kistáskánkban, de már éppen kielégíti az internethez vágyódó, bennünk rejtőző netfüggőt / droidot / kockát.
Voila! Minden méretű verziót elkészítettek nekünk a "jófej" gyártók, hetente hallani és olvasni új táblagépekről, asztali számítógépek számítási kapacitásával vetekedő szuper-okostelefonokról. Amik felfalnak mindent, korábbi PDA-kat, PNA-kat, túrista-navigációkat, dedikált mp3/mp4 lejátszókat, kézi játékkonzolokat stb.

A méret újbóli növekedése tehát elsősorban (de nem kizárólagosan!) a mobilinternet elterjedésével hozható összefüggésbe. Az internetet pedig asztali gépek és laptopok nagyobb monitorára optimalizálták a kezdetektől, így nincs más hátra mint előre: honlapokat mobilra optimalizálni, és/vagy kijelzőméretet növelni, hogy ne kelljen annyit zoomolni a böngészőben. És akkor még nem is említettük a távolsági buszokon, mobilról HD filmet nézni vágyó, újgazdag geek-gyerekeket, vagy az e-könyv olvasót drágálló e-könyvmolyt, akiknek szintén a minél nagyobb, annál jobb matrica van az ágya fölé tapasztva, közvetlenül az aktuális SP/Fluor poszter mellé. Mizu, vágjátok már? :)

Ezért nőnek újra a kijelzők, és vele együtt az érintőképernyős szupercsodák – attól függően, kinek mekkora a tenyere, zsebe, igénye. És persze a pénztárcája, hiszen itt már nem filléres játékokról van szó. Szabad a vásár, kapható még ma is QWERTY billentyűzetes üzleti okostelefon (jelenleg egy Nokia E72-t használok, balra), de hamarosan már 5,3” képátlójú Samsung Galaxy Note-ra vetem figyelő tekintetemet (alul). Hogy miért is épp ezt említem? Az az egyik soron következő blogbejegyzésből részleteiben is kiderül…

Köszönöm, hogy ezt végigolvastad – előre szóltam, hogy ez egy összefoglaló-kifejtős blog lesz, bár a teljesség igénye nélkül. Kíváncsian várom a kommenteket és az esetleges kérdéseket is, ehhez a lenti "megjegyzés" feliratra kell kattintani!

Neked milyen méret az ideális mobiltelefonban és miért? Konkrét típusokat sem tilos említeni – és persze külön öröm lenne számomra, ha hölgyek is hozzászólnának a témához, mert nekik is van ám mobiltelefonjuk! :)

kowako 

2011. szeptember 15., csütörtök

Bevezetés - Kowako Blog


Kedves Olvasó!

Kowako vagyok, Budapesten élek (további infók rólam a képre kattintva).

Üdvözöllek blogomon, amit azzal a szándékkal hoztam létre (2011. szeptember 15-én), hogy az élet különböző területeit érintő tapasztalataimat, véleményeimet és gondolataimat –  bővebben és mélységeiben is kifejtve – megosszam az érdeklődőkkel. Azaz, hogy valamiképpen inspiráljak, gondolkodásra sarkalljak másokat is. A téma kötetlen, előre nyilván nem tudnám definiálni, mi mindenről lesz itt szó, de idővel úgyis kialakul majd.


Előre bocsátom, hogy egy valamire való személyes blog nem lehet mentes a szubjektivitástól, azonban törekedni fogok arra, hogy a témától függően tárgyszerű, és lehetőleg korrekt legyek. Ha pedig nem mindig sikerül? Hát fenntartom a tévedés lehetőségét, majd csak jelzi valaki a kommentekben! :)


Pár praktikus infó internetes megjelenéseimről:

Személyes honlapom elérhetősége: http://kowako.hu/
Minden ott megtalálható fotó, dizájnelem és maga a honlap is a saját munkám. 2002 óta fejlesztem, alakítgatom, mivel a visszajelzésekből arra következtetek, nem hiábavaló.


Korábban is vezettem már blogot, de annak szerepét időközben átvette a Facebookon megtalálható oldalam: http://www.facebook.com/kowako.hu, amely érdekességeket közlő és megosztó hírfolyam. Magyarán, ajánlok pár dolgot hozzám hasonló kockáknak. És persze nem kockáknak is - most lehet lájkolni :)

Választottam logót és mottót is a blogomnak, hadd legyek hát ennyire kommersz...


"A tudásalapú társadalmat megette reggelire a fogyasztói társadalom." 


Jelen blogom, a http://kowako.blogspot.com/ címen inkább kifejtős, elemző-összefoglaló típusú írásoknak ad majd helyet. Van pár téma a tarsolyomban, és remélhetőleg időközben jönnek majd az újabbak is – örömmel veszem a kommentekben megfogalmazott hozzászólásaitokat. 

Akár emailt is írhattok nekem ide kattintva, igyekszem mielőbb válaszolni.

Kellemes olvasást, aktív és kulturált hozzászólásokat kívánok!* :)

Baráti üdvözlettel,


*Megjegyzés: a net világában járatos emberként tudom, hogy előfordulhatnak „rebelliskedések” a kommentekben (hajjaj!). Ezekben az esetekben bízzatok a problémamegoldó képességemben, igyekszem korrektül eljárni annak érdekében, hogy a blogom megmaradjon szórakozásnak, kommunikációs kerekasztalnak, jó hangulatú ötletbörzének, netán vitafórumnak. Tiszteljük egymás véleményét, meggyőződését! Pláne akkor, ha az a sajátunktól esetleg homlokegyenest különbözik – akkor igazi a kihívás! :) Előre is köszönöm.